Növényvilág, állatvilág

NÖVÉNYVILÁG

            Az egész Bodrogköz a pannon-flóratartomány része. Közelebbről az Eupannonicum 8. számú járásához tartozik, növényföldrajzi szempontból. Bacska község határát az ember megjelenése előtt kőrises-tölgyes-szilfás erdők borították. Mint a Bodrogköz számos más részénm az erdőket itt is hamar kiirtották, és helyükön szántóföldek, legelők és kaszálók létesültek. A 18-19. század fordulóján készített katonai térképeken még szerepel egy nagyobb erdőség, amely a Latorca közelében húzódott, mint a folyót övező galéria erdősor egyik szakasza, de a 19. század végén ebből már hírmondó sem maradt. A Tice egykori kanyarulataiban nemrég még eléggé színes mocsári növénytársulások voltak. Manapság a csaknem teljesen kiszáradt mederben itt-ott a gyékény és nád foltjai jelzik a magasabb talajvizet. Bacska mai határában elsődleges növénytársulások, a vizek kivételével, nincsenek. Fasorok és bokorsávok inkább a határ északkeleti harmadában találhatók. Jellemző a kultúrsztyepp, amelyet túlnyomórészt a szántóföldek képviselnek. A másodlagos társulások, amelyet a gyomvegetáció jellemez elsősorban a kevés parlagon és ugaron látható, valamint a csatornák partjain és a homokdombok lejtőinek csekély foltjain. Florisztikai szempontból legérdekesebb a községtől északkeletre húzódó rétek és legelők, valamint a Latorca hullámtere. A lecsatolt folyószakaszban és a Leleszi főcsatornában jellemzőek a vízi növénytársulások, elsősorban a lebegő és gyökerező hínárok (tavirózsák, sulyom, tócsagaz, süllőhínár, békatutaj, békalencsék stb.). A legelők és kaszálók növényzetének jellemző összetevői például az angolperje, sovány csenkesz, cérnatippan és a réti perje. Néhol a nedvesebb foltokon sajátságos szikes növényzet figyelhető meg. Itt olykor tiszavirág-életű társulások is kialakulhatnak, amelyeken olyan veszélyeztetett ritkaságokat is láthatunk, mint pocsolyalátonya, iszaprojt, sziki boglárka, sziki buvákfű, pici egérfarkfű és az eperhere.

ÁLLATVILÁG

            Az állóvizekben és a csatornákban sajátságos és jellemző alacsonyabb rendűek élnek, amelyek közül külön említést érdemelnek a kérészek, csigák és kagylók. A halak közül elsősorban az alacsony oxigénszintet elviselő fajok előfordulása a gyakori (pl. harcsa, csuka, vörösszárnyú koncér stb.). A kultúrsztyepp viszonylag beszűkíti az állatvilág életterét. A gerinctelen állatok közül nem tudunk kiemelkedőbb faj jelenlétéről. A kétéltűeket zömmel a közönséges gőte, tarajos gőte, a vöröshasú unka, a barna ásóbéka, a zöld és a közönséges varangy, a kecskebéka, a tavi béka, és a mocsári béka képviseli. A hüllők közül mocsári teknős, fürge gyík, elevenszülő gyík, és a vízisikló él itt. Jóval számosabb a madárvilág fajainak száma, amelynek összetétele azonos a Bodrogköz hasonló vidékeivel. Kiemelést a vízi madarak és a ragadozók érdemelnek, amelyek elsősorban a Latorca-menti legelők és rétek környékén vadásznak. Az emlősök közül említést érdemel a pézsmapocok, a görény, az őz, sün, a közönséges denevér, a mezei nyúl, a hörcsög stb.